Igazán nem akartam már most, a második bejegyzésemben hisztizni, de el kell mondanom, hogy úgy érzem, hogy sosem fogom tudni elhagyni ezt a rohadt várost, ezt a hülye országot. Lehet velem vitatkozni; magam is hirdetem, milyen gyönyörű Magyarország, de engem egyszerűen megfojt. És most nagyon ideges vagyok, mert ha csak egy kicsivel később talál édesanyám egy ilyen pompázatos álláshirdetést külföldön (Brüsszelben, érted?!), ha már túl lennék a retkes érettségin...
Akkor már holnap repülnék.
És ez eszméletlenül bosszant.